Csak én kiáltottam...

A teljességre törekvő embernél a világ megismerése együtt jár az érzelmek kifejlesztésével és kiművelésével, mivel az érzelmek által kelnek életre a fogalmak. Éppen ezért nagyon fontos az érzelmi pallérozottság. Legalább annyira, mint az olvasottság, vagy a logikai műveltség. A teljes ember eszménye ennélfogva nem lehet a hideg, érzelemmentes vagy magát annak tettető "észlény", hanem csak az értelem és az érzelem magasrendű egyensúlyát megteremtő ember. Az érték-, és érzelemfogyatékos - s ekként jóval könnyebben manipulálható - emberek világát éljük, szükséges az érzelmi rehabilitáció...

Nézed, ahogy mossa lábad és tajtékot vet
az idő, ujjaid között pereg...ne engedd
kifutni hasztalan a homokszemeket.
Lassítsd, csodálkozz rá mielőtt elengednéd.
Öleld át törékeny termetét, lelkét ápold
ha kell, olyan nincs hogy nem lehet.
Álmodj vele amíg csak bírsz, lehelj belé életet,
emeld magasra, szeresd jobban,
mint saját életed, gondolatod ott legyen ha kell,
ha nem...aztán ha mennie kell, elmehet a szerelem.

Bele sem mertek gondolni, hogy mi lesz ha egyszer kifogynak egymásból, és nem tudják már átölelni egymást a holnapba, arra sem mertek gondolni, hogy nem saját magukat fogják látni egymásban, és mi lesz ha már nem fog összerándulni a gyomruk, amikor összetalálkozik a pillantásuk.

Madaram röptetem, bátran
szálljon a végtelen égen.
Szárnyát eddze, szívét erősítse
az éles tavaszi szél.
Föntről lenézhet rám néha,
ott vagyok még...
merészen köröz egyre feljebb
mígnem eltűnik végleg a felhők között,
intek majd neki, könnyet is hullatok
örömtől lelkesen, egyszer talán visszatér.

Emléke villan még a jóízű nevetésnek,
markolja szíve remegő szegletét.
Őszmosolya tartja benne a lelket,
széles heverőjén csak nem jön az álom, már
ébred a reggeli fényben az okos gondolat,
s múlik az éjjeli kábulat benne.
Vágyai szétrebbennek...
máris indul a nappali gépezet.
Majd estére újra lassul a lépte,
megpihen... álmában sorolja
hogy nélküle mi volt ma szép.

Ő is belekóstolt a veszendőségbe. Nem tudta, hogy valaha fog-e még így érezni...tudod, amikor azt érzed, hogy ez örökre így marad, amikor a birtoklás vágya nélkül szeretsz, amikor nem félsz a veszteségtől sem, amikor egyetlen félelemed csak az, hogy boldogtalan lesz, veled vagy nélküled... Vitt magával valami megmagyarázhatatlan illúziót. Cipelte egészen addig amíg, el nem érte az ég határát és csak ott engedte el, és várta hogy majd szertefoszlik az atmoszférában...és talán egyszer majd kikopik a szívéből.

Az igazság kimondásához sok esetben bátorságra van szükség. Ráadásul, képmutató ítélkezés nélkül sokszor nehéz is kimondani a kíméletlenül őszinte igazságot. Mégis meg kell tanulnunk, de úgy hogy lehetőleg ne bántsunk meg vele másokat. Ehhez kell intelligencia, empátia, valamint nem kevés diplomáciai érzék...persze léteznek olyan helyzetek is, amikor nem biztos, hogy ki kell mondanunk mindent. Ezt hívom úgy hogy tekintettel vagyok a másikra...viszont a hallgatás és a féligazságok kimondottan taszítanak, nem tudok mit kezdeni velük. A féligazság magában hordja a valótlanságot, a hallgatás pedig egyenlő a(z el)hallgatással. Sajnos ez ma az általánosabb megnyilvánulás, de szerencsére vannak akik kilógnak a sorból...

Rejtsd belé gondolatod
simulj hozzá kedvesen.
Öleld ha kell, ha nem.
Emeld fel ha elbukott,
gyógyítsd lázát ha beteg,
reményt adj ha elveszett,
bocsájtsd meg ha vétkezett,
szeresd akkor is ha nem szeret,
ha mennie kell, elmehet.

...

Bárcsak látnák, amit én!
A gyönyörű havas háztetőket,
az Igazságot, a Fényt az alagút végén...
másom nincs, csak ennyi
megoszthatom a csodát,
de mindenki maga lép túl magán
ebben nem segíthetek.
Ilyenek a kéretlen angyalok?

...

 Bárhogy volt és bárhogy lett
nem lehetett nem megtalálnod.
Akármi lesz és akárhogy,
rátaláltál ott...

Még vágyban fürdeti kelyhét a liliom,
Szél zenél a lélek húrjain.
Hiába tudás és hit -mi szent-
sekély dallam ez, és émelyít.
Könnyű szenvedély írja -
nehéz a szív és rövid az élet,
Évezredek óta mit sem változott.

....

Csak egy pillanat volt,
rezdült bennem az emlék.
Úgy búcsúztam, mintha jönnék.
Megindult a föld, s az ég,
illatod a nyárról mesélt.
Valahol egy bús melódia
nyögi nehezen... menj már!
Hagy élje megszokott életét.

Egyszer egy napon történt valami...vagyis inkább valaki. Valaki, aki nem akart elengedni. Akkor sem, ha én szinte teljes erőből a másik irányba akartam rohanni. El akartam őt lökni magamtól, mert nem láttam értelmét. Mert nem hittem már a szerelemben, mert annyi csalódás ért. Nem hittem benne, hogy boldoggá tudom tenni. Féltettem őt és magamat is. Féltem, hogy újra sérülök, féltem, hogy ez sem tart majd örökké... Eleinte -látszólag- minden engem igazolt, aztán valahogy mégis magával ragadott egy mese, aminek úgy tűnt az egyik főszereplője én leszek...

Van amikor elakad a szó
az érzés nem kimondható,
van amikor nem találsz fogást
tapogatsz valaki után,
van amikor senki senki nincs
kinek elmondhatnád,
van amikor észre sem vesznek
magadra maradsz,
van amikor mindenkinek
fontos dolga akad,
van amikor mindegy már
meg sem hallanak,
van amikor annyira fáj
ha mosolyogni lát,
van amikor sírnod kell
hogy kibírd a mát,
van amikor elmúlik
összeszeded magad,
van amikor bolondnak
érzed magad...mit rontottál el?
Megint okolod magad.

Itt voltam

Szeretném otthagyni az idő homokjában a lábnyomomat
Tudván,hogy volt valami,volt valami, amit hátrahagytam
Amikor elhagyom ezt a világot,nem marad bennem semmi megbánás
Itt hagyok valami emlékezeteset,hogy sose felejtsenek el
 
Itt voltam
Éltem, szerettem
Itt voltam
Megcsináltam, megtettem mindent, amit akartam
És ez több, mint amiről valaha is álmodtam
Nyomot hagyok magam után, hogy mindenki tudja
Itt voltam
 
El akarom majd mondani, hogy minden egyes nap élveztem az életet, a halálom napjáig
Tudom, hogy van bennem valami, valakinek az élete
A szívek,melyeket megérintettem, bizonyítékként szolgálnak majd, amit hátrahagytam
Hogy valami különlegeset tettem, és ezt az egész világ látni fogja
 
Akarom, hogy tudják
Mindenemet odaadtam, minden tőlem telhetőt megtettem
Valakinek örömöt szereztem
Egy kicsit jobb hellyé tettem a világot, csak azért, mert…

Itt voltam
Éltem, szerettem
Itt voltam
Megcsináltam, megtettem mindent, amit akartam
És ez több, mint amiről valaha is álmodtam
Nyomot hagyok magam után, hogy mindenki tudja
Itt voltam