Madaram röptetem, bátran
szálljon a végtelen égen.
Szárnyát eddze, szívét erősítse
az éles tavaszi szél.
Föntről lenézhet rám néha,
ott vagyok még...
merészen köröz egyre feljebb
mígnem eltűnik végleg a felhők között,
intek majd neki, könnyet is hullatok
örömtől lelkesen, egyszer talán visszatér.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek