Emléke villan még a jóízű nevetésnek,
markolja szíve remegő szegletét.
Őszmosolya tartja benne a lelket,
széles heverőjén csak nem jön az álom, már
ébred a reggeli fényben az okos gondolat,
s múlik az éjjeli kábulat benne.
Vágyai szétrebbennek...
máris indul a nappali gépezet.
Majd estére újra lassul a lépte,
megpihen... álmában sorolja
hogy nélküle mi volt ma szép.
Utolsó kommentek