Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Van amikor...

VéZsé 2013.03.04. 04:59

Van amikor elakad a szó
az érzés nem kimondható,
van amikor nem találsz fogást
tapogatsz valaki után,
van amikor senki senki nincs
kinek elmondhatnád,
van amikor észre sem vesznek
magadra maradsz,
van amikor mindenkinek
fontos dolga akad,
van amikor mindegy már
meg sem hallanak,
van amikor annyira fáj
ha mosolyogni lát,
van amikor sírnod kell
hogy kibírd a mát,
van amikor elmúlik
összeszeded magad,
van amikor bolondnak
érzed magad...mit rontottál el?
Megint okolod magad.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakenkialtottam.blog.hu/api/trackback/id/tr275114800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása