Ő is belekóstolt a veszendőségbe. Nem tudta, hogy valaha fog-e még így érezni...tudod, amikor azt érzed, hogy ez örökre így marad, amikor a birtoklás vágya nélkül szeretsz, amikor nem félsz a veszteségtől sem, amikor egyetlen félelemed csak az, hogy boldogtalan lesz, veled vagy nélküled... Vitt magával valami megmagyarázhatatlan illúziót. Cipelte egészen addig amíg, el nem érte az ég határát és csak ott engedte el, és várta hogy majd szertefoszlik az atmoszférában...és talán egyszer majd kikopik a szívéből.
Utolsó kommentek