Hogy kerül a csizma az asztalra? Nos tudod ezt a naplót főleg érzelmi és lelki történések íratják velem. Találsz itt olyan hangulatú írást, amit a szerelem ihletett, olyat is amit a reménytelenség, vagy szomorúság, de szép számmal akad gondolat, amit a boldogság hatására jegyeztem le. Az alábbi egy kicsit más...vagy mégsem?
Egyszer még régebben kedves mesteremmel beszélgettünk, szokásunkhoz híven jó mélyre mentünk...és valahogy azt találtam mondani, hogy egy jó ideje nem politizálok, nincs értelme, belefáradtam. Nos, teli szájjal nevetni kezdett majd azt találta mondani: -Zsé!!! Te nem politizálsz? Te? Na neee, hiszen magad vagy a politika. Akkor nem igazán törődtem ezzel a kijelentésével, hiszen a lelki nyomorommal voltam elfoglalva, a házasságom menthetetlenségével, az öregségtől való félelmeimmel, és az ezek miatti alapos önmarcangolással (ezeken már -szerencsére- régen túl vagyok, rendeztem soraimat...).
Azóta persze sokszor eszembe jutott ez a mondata. Igaza van. Belém van égetve a politika, belém sütötték a szüleim, a tanítóim, az évek, az olvasmányaim...nem is tudom.
Mit is jelent számomra a politika, a politizálás?
A közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezetemre gondolok. Igen ezt is politikának hívják.(bár első hallásra elég nagyképűen hangzik, pedig nem az) Tevékeny politizálásnak, oly módon, hogy például felhívom a környezetem figyelmét a körülöttünk zajló társadalmi történésekre, a saját sorsunkat alakító közhatalom áldásos vagy áldatlan tevékenységére. Egy civil is képes befolyásolni, az önálló véleménye hangoztatásával. Nem győzködésre, vagy erőszakoskodásra gondolok, csak is kizárólag a saját véleményemre -feltéve, ha valaki kíváncsi rá!- Már akinek van...mármint önálló véleménye. Ezzel is gondok vannak meglátásom szerint. Manapság az emberek tekintélyelvű "véleménnyel" rendelkeznek sajnos. Nem szívesen mennek szembe a többséggel. Mert ciki kilógni a sorból, gáz különcnek lenni. Jobb a langymeleg megszokás, a kitaposott ösvény. Igen az biztos, hogy kényelmesebb, de az én szívem mást diktál.
Nálam a politikai érzékenység egyszerűen lélek dolga. Egyszerűen lelkiismereti kérdés, erkölcsi kötelességemnek érzem a haza szeretetét. Egészségesen gondolkodó és igazságérzettel rendelkező ember nem lehet közömbös a saját-, és embertársai sorsát, a hazáját befolyásoló erőkkel szemben. Pártatlan kritikával kell élni, hiszen az én és a gyermekeim, a családom, szeretteim életéről van szó. Igen politizálok, elég nagy érdeklődéssel és szenvedéllyel. Manapság ez nem egy népszerű kijelentés. Manapság az a népszerű, hogy 'Kérem, én nem politizálok. Miért is? Annyira jól mennek a dolgaink? Persze az már nem mindegy, hogy hogyan is teszem ezt. Azt gondolom, csak is kizárólag a figyelemfelkeltés az eredményes. Hőbörgéssel, nem megfelelő hangnemmel az ellenkező hatást érjük el.
Értem én, hogy sokan a saját sorsuk változására nem látnak esélyt. Begubóznak önkorlátozó hiedelmeikből és meggyőződéseikből épített bástyáikba és egyszerűen nem élnek a jogaikkal, a szabadság lehetőségével. (most nem a választásokra gondolok, mert az is megérne egy "misét") Hátra húzódnak és nem hangoztatnak véleményt. Pedig akár egy ember véleménye is számít. Egy ember felvilágosító beszélgetése is hatásos, elgondolkodtató, példaértékű lehet. Hangsúlyozom, hogy a másik véleményének tiszteletben tartása mellett. Nem beszélve arról, hogy a társadalomra gyakorolt politikai döntések negatív, illetve pozitív hatása egyenesen köthető lelki hogylétünkhöz, ergo létkérdés...
Ide illik ez is, ez is én vagyok. Vállalom. Tudom, hogy ezoterikus és spirituális érdeklődésem mellett -bár mindig megjegyzem, hogy két lábbal a földön maradva- ez elég rendhagyóan hangozhat. Aki ismer tudja, hogy harmóniában élek és ebbe beletartozik a politikával kapcsolatos érdeklődésem is.
Nincs ebben semmi meglepő, ez is érzelmi kérdés, mint az összes eddigi irkálmányom témája.
Utolsó kommentek