A szeretetről és szerethetőségről írtam az előzőekben, a saját példámat említve, őszintén és mélyrehatóan. Folytatva a gondolatmenetet - tiszteletben tartva mások érzelmeit - de azért álljunk meg még itt egy pár szóra...természetesen nem szükségszerű szabály az, hogy viszontszeressenek, hiszen ezt kellőképpen kiveséztem az előbbiekben...önzetlen szeretet stb. stb. Arról azért mindenképpen írnom kell, hogy a kitaszítottságnál rosszabb nincs. Például amikor valakit kizárok teljesen az érzelmeimből. Az elutasításnál nagyobb sérelem amúgy sincs. Nem kellesz, nincs rád szükség... Ezt nem igazán lehet feldolgozni...akkor legalább úgy tegyem, hogy a legkisebb fájdalommal járjon. Vagy például, egy szerelem, egy barátság véget érhet, egy házasság is véget érhet, és ez amúgy is olyan sebet ejt, amit szerintem kitörölni képtelenség, de itt is a levezetés nem mindegy hogyan történik...de nem ám. Nem tehetem meg azzal az emberrel, azt hogy megalázzam vagy megtapossam, akibe azelőtt szerelmes voltam, szerettem...
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egyfolytában a szeretetről, megbocsátásról, megértésről papoljak, mert azt gondolom, hogy ezt cselekedni kell és nem beszélni róla, de minden helyzetben be kell tartanom az alapvető normákat, mert az engem minősít, éppen ezért még sem lehet eleget beszélni róla.
Tehát elég kacsakaringósan bár, de elérkeztem oda, hogy nem lehet mindenkit szeretni, dehogy. Hiába a sok bölcsesség a témában, nem lehet, és szerintem nincs is szükség rá, hogy mindenkit szeressek és a szívembe zárjak. Viszont az alapvető emberi értékmérőket ezekkel a nem szeretett embertársaimmal szemben is be kell tartanom, nincs mese. Nem kell szeretnem mindenkit, dehogy kell, de normálisan kell viselkednem velük, nem ítélkezhetek felettük azzal, hogy nem tartom rá érdemesnek őket. Ugyancsak nem taszíthatok ki senkit sem, és a visszautasítást és elutasítást sem mindegy, hogy hogyan teszem, ebben az esetben sem.Törekednem kell rá, hogy emberi módon viselkedjek és lehetőleg ne okozzak olyan mélységes fájdalmat, amit lehet hogy nem is akartam okozni.
Persze vannak olyan emberek, akikkel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Természetesen találkozom én is olyan helyzetekkel, ahol csődöt mond minden megértés, empátia, türelem, és jobbnak látom ha odébbállok.
Tanulmányaimból az derül ki, hogy "a pszichológia sem, és az ezotéria sem foglalkozik a 'rossz ember fogalmával". Pedig bizony léteznek gazemberek, léteznek rosszakarók, léteznek olyanok, akiket jobb kikerülni. Akik csak bántásra és fájdalom okozására képesek. Bár el lehet jutni a lelki fejlődés azon fokára, ami már megfelelő tudást ad ahhoz, hogy az ilyen embereket is kezelni tudjuk...de én még nem tartok ezen a szinten.
Utolsó kommentek