Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Gyermekeimtől tanultam...

VéZsé 2014.02.01. 18:22

gyer.jpg
Szeretetedből fogant, és ezt soha ne felejtsd el.
Mindig példa legyen számodra az az önzetlenség, amit iránta érzel.
Türelmes légy vele, még akkor is ha ő -ifjúsága okán- még nem az.
Ne várj el tőle többet mint magadtól, ha többre képes úgyis eléri.
Bocsáss meg neki ha megbántana, nem akarattal teszi.
Ne sajnáld az idődet, ismerd őt legjobban a világon.
Az ő hibájának okát előbb magadban keresd.
Ne nevelj, hanem élj együtt vele és tanulj te is tőle.
Légy büszke rá, ha megosztja veled titkait.
Segítsd minden törekvésében, de néha tudj nemet mondani neki.
Nem vagy nála több, azért mert a gondját viselted.
Törekedj arra, hogy büszke lehessen rád.
Öleld ha hazajön, és engedd el ha mennie kell.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakenkialtottam.blog.hu/api/trackback/id/tr195793119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása