Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Csak úgy...

VéZsé 2014.02.01. 18:03

Utolsó sóhaj,
elszakad a kötelék
a megváltás jő...

...
Értelem...mi vonz
ellenállhatatlanul.
Te gaz csábító!

...
A nappal meghal,
ködbe vész. Csókolja a
holnapot az éj.

...
Hajnali égen
képzeletem, nélküled
az idő megállt.

...
Belekóstoltam
veled a szerelembe.
Mikor gyógyulok?

...
Hajnali szélben
a hold siet az égen,
hogy Őt meglesse.

...
Viaskodik még
lelkedben a kettősség,
öleld át Őket.

...
Téged néztelek,
és magamba szerettem.
Te is nézz engem!

haiku.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakenkialtottam.blog.hu/api/trackback/id/tr215793083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása