A márvány sír, fáj neki a változás
alakul, a véső kíméletlenül formál.
Kezét imára kulcsolva születik meg
könnyezik mindkettő: művész, s a mű.
Száz sebből vérzik a kő, belerokkan
a lélek, jól végzi dolgát lesújt a kalapács
még igazít formál téged.
Jaj-szikra pattan, a szikla néma
csak a szobrász ölheti meg,
s teremthet belőle újat.
foto:Rosalda Gilardi (1932-1999)
Utolsó kommentek