Hidd el, az elmulasztott pillanatért kár.
Veszni hagynád azt az ölelést,
a forró csókot, miben elégsz?
Elmennél e kicsiny boldogság mellett?
E nélkül hiába keresel teljességet,
a megváltó Egészet.
Megkínált vele a sors, fogadd el...
Kitárta karját a szerelem, hamvadj el...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek