Lélek dallama íratja meg vele a sok fecsegő sort.
Hallgatag nappalok, az éjjel beszédes pergamen.
Felejteni igyekszik a nemvolt csókokat még.
Éber az álom, zabolátlan ártalom égeti testét,
gondolata ide-oda szálldos fékeznie kéne már.
Nevetés külső zaja csendül, belül a csend honol.
Madarak hajnali zsivaját irigyli...a tavaszra figyelne már.
Utolsó kommentek