Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Veled vagyok...

VéZsé 2013.02.08. 09:33

Tudom, a lárma bátorítja éned,
befelé már rég nem figyelsz.
A sok beszéd félelmedet nyomja el.
Lelked viharát zsivajban nem érzed.
Kétség nem gyötör, csak ez táplálja hited.
Descartes is megmondta létezel,
ne mondj ellent, hidd a valót,
gondold hogy élsz, és csendesedj el végre.
A csatát belül vívd, nem kell hozzá kelevéz
hidd hogy megnyered.
Semmi ne szegje kedvedet.
Veled vagyok, nem vagy egyedül.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakenkialtottam.blog.hu/api/trackback/id/tr945069037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása