Minden amit épített
összeomlott benne.
Látja szavait érzi,
újra bántja Az.
Segíteni nem tud,
mert nem hallja meg már
hiába kiabál.
A túlpart oly messze van
a sok bölcs elnyomja szavát.
Engednem kéne már...
Nézi tehetetlen
hogy faragja lelkét
hogyan morzsolja Azt
mitől óvta Őt.
Semmi szívem értelem tépi szét,
lehunyt szemem mögött
készül a vakság.
Színes álmaim nem látja
nem is érti néma és vak.
Engednem kéne már...
Mint álmodban,
mennék de nem tudok
szólnék csak suttogok
végtelen a távolság.
Az idő is ellene esküdött
a vég veszi kezdetét.
Intettél felé
a mélybe nézett
beleszédült, zuhanni készül.
Engednem kéne már...
Öreg törzsek
csupasz testét öleli,
egy pillanatra hittem csak
jogom van hozzá.
Idegen vagy.
Gyűrd össze emlékét,
dobd hát végre sutba.
Diktálja eszed lépteid!
Szívem vezet mégis?
Engednem kéne már...
Mit bánja ha más ölében
csak találná meg magát.
Kötözze sebét
gyógyírt kenjen rá.
Valaki vezesse jó irányba,
fogja meg kezét!
Lássa már mi kell neki!
Végét venném szívesen
de nem engedi.
Engednem kéne már...
Utolsó kommentek