Konok hallgatásban
fülembe simul,
a síri csend lapít.
A hó leple fedi lépteit,
nyomát is alig látni már.
A ködös látóhatár
reszket érte.
Vajon mit csinál?
Dermedve nyúlik a Nap
a Holnap lassan vánszorog,
a fehér Emlékezet
szórja hamvait,
jelet várva.
Féli az átváltozást!
Tán marad valami
a fagyos akarat alatt
mit csak Neki hagy,
tán hű marad, vagy örökre ott marad.
Felhők mögül a kicsinyke nap még
komótosan leselkedik,
a hófüggöny előtte szalad.
Latyakkal teli szellőt visz a január.
Hajnali fagyban roppan a léptem,
a kert testét a hideg öleli.
A fűz a jeges reggeltől szomorú,
a tavasz leheletét várja már.
komótosan leselkedik,
a hófüggöny előtte szalad.
Latyakkal teli szellőt visz a január.
Hajnali fagyban roppan a léptem,
a kert testét a hideg öleli.
A fűz a jeges reggeltől szomorú,
a tavasz leheletét várja már.
Utolsó kommentek