Nem szólhatok csak titkon hozzád
áttetsző árny vagyok csupán.
Ködbe vesztettél.
Névtelenül létezem, nem ismersz
barátom sem lehettél,
bűnös lettem én.
Nézhetem az életed kívülről,
s fájni hagyom a megmondók szavát,
szirének ostromát.
Már hangod sem hallom
de érzem lelked zörejét,
átjárom értelmed minden zegzugát.
Így cipelem a terhet, a súlyos béklyót
szívem málháját.
Tanítom magam... elviselnem tudni kell,
hiúság sem sújthat le rám.
Kősziklák sebzik lábamat,
feladni már nem lehet az utat.
Te vagy nekem a zarándoklat,
így vigyázok rád.
Utolsó kommentek