A tűz, mi lobogott nagyon rég
lassan csendesül majd bennem
nem táplálja semmi.
A néma távolság hamvasztja el.
Tiszta lánggal égett
mellette sokszor elment,
melegedni nem ide ült a Kedves.
Messze jár már.
Egyszer nagy tüzet rakok újra
vacogó lelkét melegítem majd
ki mellém ül...
S egyszer végre rám talál.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek