Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Zsolozsma

VéZsé 2012.12.01. 17:07

Szorongató hideg hajnalok sötétségéből,

haldokló nap erőtlen sugarából,

egy távoli dallam melankóliájából

moss tisztára engem.

 

Szaladó fák elmosódó arcából,

cipőm rideg koppanásaiból,

hideg kezem reszketéséből

hozz világra engem.

 

Ártatlan gyermektekintettel,

gyengéd érintés tapintatával,

szent akarás valóságával

szeress nagyon engem.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakenkialtottam.blog.hu/api/trackback/id/tr254941617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása