Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Metafora

VéZsé 2012.11.25. 09:08

bizakodas.jpgHogy az emberek nem akarnak szabaddá válni? Ezt hallottam valahol…hmm. Ez érdekes.

Talán azért van ez így, mert elménk börtönében tengődve nem is tudjuk, mi az a szabadság. Egyszerűen nincsen róla fogalmunk, képünk. Az elme nem őriz ilyen képet, mert a szabadság maga a kép-nélküliség. Az elméjével azonosuló ember számára a szabadság, egészen mást jelent. Az igazi szabadságtól  pontosan a falak tartják távol, aminek a börtönében él. „Az ember legjobban a szabadságtól fél” olvasom… ez igaz is lehet, de szerintem nem az ember, hanem inkább az elme fél a szabadságtól, nem ahhoz van szokva, mert beidegződések tartják életben.
Azt hiszem ebből az állapotból nem szabad felébreszteni senkit…

Miért? Mert az nem az ő ébredése lesz, hanem az én ébresztésem. Az enyém…


Rájöttem, hogy részemről sajnos nem tudok felébreszteni senki mást – próbáltam pedig, mert akartam, mert hittem, hogy boldogabb lenne, szerettem, imádtam, magammal akartam vinni, hogy ne féljen, meg akartam menteni... - (mentségemre legyen mondva, a jó szándék vezérelt mindig). Belátom ez egy hiú ábránd, nem az én dolgom. Saját magamat tudom „csak” ébreszteni. Amint azonban magamat  felébresztem, talán velem együtt mások is felébredhetnek, vagy legalább késztetést éreznek lebontani a falakat maguk körül végre…mert Te és Én nem vagyunk külön…csak az elme próbálja ezt a képet vetíteni elénk.  Mindenki a maga által diktált tempóban tud bontani és épülni. (Ez azért, - annak ellenére, hogy nagyon magányosan hangzik - sok nagyon értékes találkozást hoz magával...)  A kibontott réseken át beszűrődik a hang, a fény,  a falon túli világból, amiről eddig úgy tudtuk, hogy ott nincs is semmi, csak a biztonságos falakon belül. Óriási erővel taglóz le a felismerés, hogy ez hazugság volt, az elménk átvert minket, és falakat építtetett velünk, hogy az irányítása alatt maradjunk. Nos ez a valódi összeomlás… amikor a hazugság lelepleződik…amikor kiderül, hogy minden, amitől eddig féltünk, az nem létezik…és ott kezdődik az igazi élet.
Persze ez nagy robajjal jár, a körülötted lévő falak meggyengülnek, és itt-ott a szomszédba is be-be szűrődhet a fény.
Az én felébredésem csak így lehet hatással a másikra...akaratlanul, spontán. Akkor lehet a példám segítség, bátorítás mások útjához, hozzád...
Teszem a dolgom és megmutatom, hogy létezik élet a falakon túl. A Te dolgod, hogy mit kezdesz a példámmal …ki mersz-e végre kukucskálni bentről, egyáltalán akarsz-e kinézni, vagy teljesen jól elvagy odabenn.... elfogadod- e a tapasztalatomat, vagy kérsz-e segítséget  a saját cellád bontásához, kezet nyújtasz-e felém, vagy gyorsan befalazod a rést, újra és újra.

Nem kell ébresztgetni az aludni vágyókat. Az beavatkozás lenne. Ahhoz van jogom csupán, hogy észrevegyem az alvókat, és beragyogjak a fal résein -ha van egyáltalán némi rés-…(már nem is tudnám nem észrevenni, látom és kész...ez van)

A fentiekből következik természetesen, nem várom el, hogy az itt leírtakat készpénznek vedd...óóóó dehogy várom. Az ilyen írásaim gyakorlatok, a kifejezés gyakorlata, a metafizikai megtapasztalásaim indította elmélkedések. Kicsit elvontnak tűnhetnek, de hidd el, hogy nem rugaszkodtam el a valóságtól és még mindig két lábbal állok a földön...csak néha egy icipicit röppenek egy-két kört...  

 :)   


 

Akik kihozzák belőlem az ilyen gondolatokat:  Radnóti Miklós, Bigelbauer Pál, Hamvas Béla, László András, Baranyi Tibor Imre, Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor, Dr. Drábik János,  John Perkins, David Icke, Ghislaine Lanctot, Satprem, Duncan Shelley, Vári József, Robert Kiyosaki, Anthony Robbins, Carroll Quigley, Milton William Cooper, Michael Talbot, Seneca, G. Edward Griffin, Gustave Le Bon, Csíkszentmihályi Mihály, Michael Hoffmann, Aldous Huxley, George Orwell, Eckhart Tolle, Jim Humble...most hirtelen ennyi.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csakenkialtottam.blog.hu/api/trackback/id/tr84924065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása