Azt feltételezem, hogy a címben szereplő Szent Ágostontól származó idézet az egyik legnagyobb igazság, amit eddigi olvasmányaimból tanultam. Gondolj bele micsoda ereje van ennek az egyszerű mondatnak.
Már annyi szó esett a szeretetről, hogy talán, kissé beszűkültnek tartasz emiatt...pedig valahol itt kell keresgélni azt a bizonyos Igazságot, ami miatt megszülettünk, aminek a kizárólagos tudásáért évszázadokon átívelő vallási háborúkat vívtak. Az Igazság, amit például a kereszténység annak idején előírt, és ha annak szűk értelmezésétől valaki eltérni merészelt, bizony halállal lakolt. Az Igazság, amit a különböző vallások meghatároznak és például a katolikus egyház nem is tartja szükségesnek az emberi viselkedés irányításához.
Talán nem is jó helyen keresgélem? A vallások tanulmányozgatása csak valami kapaszkodó lenne? Útmutató, hogy eljussak magamhoz?
Abból kiindulva, hogy a gondolat csak rámutat az igazságra, de nem maga az Igazság, a vallások is gondolatok összességei, ideológiák, amennyiben az egot szolgálják. Jézus azt mondta: János evangéliuma 14. fejezetének 6. versében: "Én vagyok az út, az igazság, és az élet", ezt nevezik a bennünk élő Krisztusnak, a hinduk Atmannak, a buddhisták Buddha-természetnek. Ez talán az élettel való teljes egység, harmónia...a bennünk lévő dimenzió? A teljesség, a legbelsőbb szeretet. Ez lenne hát az Igazság?
A fentiek alapján, amennyiben ki-ki a saját vallását valamiféle útmutatóként kezeli, akkor azok mindenképpen az összetartozásunkat szolgálják és nem a megosztásunkat. Viszont, ha mindenki a sajátjaként, csakis az egyetlen igazságként aposztrofálja, akkor abból csak viszály keletkezik, az ego győzedelmeskedik. (ez így van sokesetben minden ideológiai szembenállásnál, vagy például a politikában is)
Ha már szóba hoztam az ego fogalmát...na igen. Ez is érdekes téma. Szabadulj meg az egotól- hallom, olvasom mindenhol. Azt hiszem, talán nincs is szükség rá, amennyiben megismerjük magunkban az Igazságot, a tudatosságot, magát a legteljesebb szeretetet. Érzéseink és cselekedeteink teljesen személytelenné válhatnak, onnantól nincs ego, ami uralja életünket.
Kérlek nézd el nekem, hogy ha nehézkes a fogalmazásom, de nem egyszerű leírni olyasmiket, amik valahol legbelül zajlanak érzések, érzelmek formájában. Valami megfoghatatlan dimenzióban.
Nincs nagy jelentősége a fenti fejtegetésnek, csupán le kellett írnom Neked. Jaj csak azt ne gondold, hogy én akarom megfejteni, amit tudósok, teológusok, ezotériával, filozófiával, spiritualitással foglalkozó nagy koponyák sem találtak...dehogy. Ezek kérdések, amiket olykor fel-felteszek :)
Utolsó kommentek