Csak én kiáltottam...

Mint ahogyan azt elterveztem, megkísérlem összeszedni, mit is akarok én ezzel az örökös agymenéssel, amit jó néhány hónapja megosztok veled is.

Ott kezdeném, hogy abból a pár írásocskából, amit elkövettem, kiderül, hogy egy önvizsgálódási folyamat kellős közepén tartok. Az is kiderül, hogy elég elhamarkodott módon már egy-egy régebbi írásomban arról írtam, hogy én már minden önismereti mélységen túl vagyok, és ez a folyamat már le is zajlott nálam, és hogy mennyire ismerem már magam...stb. stb. Nos, sajnos töredelmesen be kell valljam, ez bizony nem így van...a mai írásom is tapogatózás, valamiféle belső nyomozásféle, hogy miért is érzek késztetést erre az utazásra?

Az elmúlt évek rengeteg csapást mértek rám (most ezeket nem részletezném, hiszen senkinek nem könnyű az élete, nekem sem, tehát nem is a konkrét események a lényegesek). Bár a családban, ismerőseim között szállóigeként emlegetik Zsé legendás erejét, türelmét, az átélt nehézségek mégis megrendítettek erő ide, vagy oda. Ráadásul az éveim számai is pont abba a stádiumba léptek, amit egy nőnek bizony nem olyan könnyű átvészelni...legyünk őszinték: öregszem. Ezek így együtt olyan mérhetetlen erővel hatottak rám, amit elég nehéz volt legyőzni, de szerencsére elég jól sikerült.

Viszont amint azt már írtam, óriási változásokon mentem keresztül. Olyan kíváncsiság, tudásvágy tört fel belőlem, amit csak komolyabb olvasmányok és előadók tudtak csillapítani. Igen ám, de ez csak addig tart amíg az új ismeretek újabb kérdéseket nem generáltak bennem. Tehát most itt tartok. Miközben felfedezem magam, közelebb kerülök embertársaimhoz is, és a világ dolgaihoz is. 

Arról is írtam már, hogy sokan kérnek tőlem tanácsot, sokan szeretik a társaságomat, úgy is fogalmazhatnék, hogy sokan érzik azt a fajta energiát bennem, aminek a létezését nem olyan régóta tudatosítottam magamban. Ma már ezt teljesen természetesen használom, és fejlesztem is magamban. Ne kapj a fejedhez, nem valami spiri hókusz-pókusz ez, neked is van...csak nem figyelted, nem tudatosult benned, de attól még Te is rendelkezel vele. Nos, amikor ezek a rezgések elérik a körülöttem lévő embereket, onnantól kezd felelősségteljessé válni a történet. Megszeretnek, bíznak bennem, hallgatnak rám és így már nem mindegy, hogy mit is mondok nekik. Pökhendi észosztóként hablatyolok valami nagyon okosnak tűnő dolgot, vagy pedig hitelesen próbálok valódi tudás és olvasottság alapján valami olyasmit mondani, ami talán továbbgondolkodásra és továbbolvasásra készteti a kérdezőt. Általában lelkizünk, olyan témákat feszegetünk, ami szinte mindenkinek problémát jelent. Párválasztás, párkapcsolat, önelfogadás, nők a pasiról, és pasik a nőkről. Kiderül, hogy feje tetején a világ, semmi nincs rendben körülöttünk.

MIÉRT?

Miért olyan boldogtalanok az emberek? Miért nem tudnak szeretni, barátkozni, örülni? Miért nem találnak párt maguknak? Miért élnek olyanok együtt, akik nem szeretik már egymást?....stb. stb. Egyik sem egyszerű kérdés.

Nos saját utam keresése és a lelki fejlődés stációi késztettek az elmélyülésre, a sok olvasásra, valamint az életemben nagy változást hozó szerelem, a mélységek és magaslatok olyan tapasztalt "hegymászóvá" kezdenek tenni, hogy nincs visszaút. Együtt épülök veletek.

Ha Isten is úgy akarja, önismereti oktató, és stresszterapeuta végzettséget szerzek, hogy igazán kezemben legyen a lehetőség, fejemben a megfelelő tudással és szívemben a segíteni akarással ötvözve.

Tehát a hosszú bevezetés után kimondhatom, hogy az önismeret kérdése az egyik sarkalatos pontja a problémáinknak. Ki néz vissza rám a tükörből? Nem mindegy...de nem ám! Ahhoz, hogy megfelelő magabiztossággal éljem az életem, megfelelő nyitottsággal kezeljem a kapcsolataimat, a családomat, szerelmemet... bizony ismerkednem kell saját magammal.

Én is ezt teszem. Az, hogy itt leírogatom az érzéseimet, gondolataimat, nem azt jelenti, hogy az példaértékű, de feltétlenül tanulságos. Egyfajta folyamatot fog mutatni, honnan hová tud eljutni az ember egy kis tanulmányút folyamán. Még nagyon az elején járok, de a "tudáshoz" idő kell. Nem sietek sehová.

Hiszem, hogy nőként sokat tehetek a környezetemért, hogy a kisugárzott energiámmal az egység és összetartozás hullámait tudom közvetíteni. Az igényt talán fel tudom ébreszteni a környezetemben: ismerd meg önmagad és szeresd önmagad, hogy szívből, odaadással szeretni tudj másokat.