Azt azért még el kell mondanom, az előző bejegyzésem okán, hogy korántsem értem meg.
Bizony be kell valljam, hogy az elhatározás megszületett bennem, de ahhoz, hogy hiteles legyek, és segíteni tudjak, majd az esetleg bennem bízóknak (és távol áll tőlem, hogy Teréz Anya szerepre törjek) előbb nekem kell elfogadnom, hogy -bár vannak hozzám közel állók, a szeretteim, akik mellettem vannak- de mégis magam vagyok. Hogyan is értem ezt?
Arra gondolok, hogy annyit meséltem már arról, hogy mennyien találnak meg a problémájukkal, szívfájdalmukkal, ugyanakkor elég részletesen kitártam a szívem a saját vívódásaimmal és fájdalmaimmal kapcsolatban, hogy joggal felmerülhet bennem a kérdés: nekem ki segít, nekem ki a spirituális segítőm a 'miértek megmagyarázásában. Abban, hogy választ kapjak arra, hogy olykor mit rontottam el, miért történhettek a dolgok úgy ahogy megtörténtek, hogyan tovább, és egyáltalán aki az értelmezésben segítene...
Nincs ilyen...a sebeimet magamnak kell meggyógyítanom. Ki látott már sérült segítőt?
Utolsó kommentek