Csak én kiáltottam...

Volt egy pillanat az életemben, amikor feltartóztathatatlan vágyat éreztem, hogy elkezdjem kibontakoztatni az egyéniségemben rejlő lehetőségeket. Innentől kezdve, amiben addig hittem és minden, amiben addig örömömet leltem, valahogy felborult, kevés lett.  Feltört belőlem az új utáni vágyakozás, a változtatás igénye. Nem volt könnyű időszak, hiszen jó ideig viaskodott bennem a "régi" megszokott, és az "új" énem. Az előző szüntelenül csendesített és lelkiismeret furdalással küzdött. Az új, aki maga akarna dönteni és választani mindenben és indulna azonnal az ismeretlent felfedezni, pedig hajtott előre. Valahogy úgy képzeld el, mikor az első ajtón kiléptél már, de a másikon még nem mertél belépni. Ekkor kezdtem kibontani magamból a mélyen elraktározott valódi énemet. (Persze ez igazi önmarcangoló és tépelődő időszak volt. Szerencsémre volt segítségem, aki jókor feltett kérdésekkel és támogatással segített…erről is írtam már.)

Mindig azt hittem felszabadult, önálló asszonyként éltem, de sajnos ez az önfeltáró időszak azzal is szembesített, hogy mindig alárendeltem magam a környezetemnek, az elvárásoknak. Akkoriban ezt tartottam természetesnek és boldog voltam, tényleg boldog,  de ez a vívódós időszak rádöbbentett, hogy nem így szeretném már élni az életemet. Már nem.

Sarkából kifordítottam a megszokott életemet. Teljesen új munkahelyet kerestem, hátat fordítva az előző területnek és teljesen új területtel kezdtem ismerkedni. Tanulni kezdtem a masszázs rejtelmeit, és vele együtt magamat is és az embereket is. Olyan képességeket kezdtem felfedezni magamban, amikről sosem tudtam, hogy léteznek. Köszönet Mesteremnek, aki szinte azonnal észrevett bennem valami rejtett tehetséget, vagy érzékenységet…nem is tudom…biztatott az első perctől kezdve. Onnantól kezdett kinyílni a spirituális érdeklődésem, és keleti filozófiával, tanokkal is akkortól kezdtem el foglalkozni, ismerkedtem a meditációs technikákkal, az elmélyüléssel. Tehát új környezet,  új tanulmányok, a Magam Megismerése expedíció útjára  indult. 

Az első okleveleim megszerzése ösztönzött abban, hogy nyissak egy szépségszalont a lányommal, ahol magam ura lehetek és szabadon gyakorolhatom új hivatásomat. (Már én tudtam lelkileg ösztönözni gyermekemet, hiszen ő is váltani kényszerült akkoriban)

Itt jegyezném meg! A lényeg: önmagában az, hogy megismerjük önmagunkat még egyáltalán nem elég ahhoz, hogy jóban is legyünk önmagunkkal. A külsőnkkel is meg kell békélnünk, el kell fogadjuk, vagy dolgoznunk kell keményen azon, hogy a testünk harmóniában legyen a belsőnkkel. Akkor üt a dolog, ha a kettő összhangban van. Tehát a külsőmmel is rengeteget foglalkozni kezdtem. Öltözködés, hajviselet, kozmetika, étrend, testedzés (sőt!!!! végre a cigarettát is elhagytam…ez alig három hónapos eredmény még csak, de nagyon büszke vagyok rá). Észrevehető volt hamar a változás. Kezdtem magam mindenütt jól érezni. Azt hiszem, ezt hívják kisugárzásnak, vagy belső szépségnek  - mindamellett, hogy szépnek is érzem magam, és ez nagyon jó érzés – valódi magabiztosságot ad. Büszkén viselem 49 és fél évesen a koromat és a külsőmet is. Ettől egy nőnek megváltozik a tartása, a gesztusai, szinte ragyog…

A nőiségemet mára azt hiszem élvezettel élem meg. Leküzdöttem az öregségtől való félelmemet, és megtanultam fiatalosan –de koromhoz illően- élni a mindennapjaimat. A pillanat varázsa nap, mint nap magával ragad, hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, és ne legyenek elszalasztott pillanatok, amit életem végéig bánnék. Felelősséggel döntök a dolgaimban, de sokkal többet figyelek magamra, mint régen.