MIÉRT?
Néma csend bennem
Hangos kacaj töri meg a hallgatást.
Mit is vártál titkon?
Kőből faragott szívek nem olvadnak, mint a jég.
Megvétózhatatlan igazságként dörrennek kemény szavaid
Felesleges kérdés a miért.
ÜTEMEK
Boldog ütemek ölelnek.
Képzelet nyújt segítő kezet felém,
Ifjúság szerelmes relikviái borzolják gyomromat,
Mintha ma lett volna érzés csal mosolyt arcomra.
Boldog ütemek ölelnek.
ESZMÉLEK
Akarok,
rossz vagyok?
Tagadok,
rossz vagyok?
Szeretek,
rossz vagyok?
Gyűlölök,
rossz vagyok?
Nevetek,
rossz vagyok?
Sírok,
Rossz vagyok?
Építek,
rossz vagyok?
Rombolok,
Rossz vagyok?
Álmodok,
rossz vagyok?
Eszmélek
NEM EZT...
Jóságod rabságában tengeted életed,
rendíthetetlenül állod a rosszak rohamát.
Zihálva ébredsz a nyirkos éjszaka öleléséből,
csendben szedegeted maradék optimizmusod morzsáit.
Szabadulsz lelked ismeretlenségéből, nem ezt ígérted,
Nem erre szülted jobb sorsra érdemes gyermeked.
MÁMOROS ESTÉN
Mámoros estén a felejtésé a főszerep.
Álarcunkat letéve áldozunk jó borral,
az Őszinteség Istenének.
Gyertyafénynél vetkőzünk lélekre,
arcunkat pír nem fedi, szó a szót követi.
Álarcunkat letéve áldozunk jó borral,
az Őszinteség Istenének.
OHM MANI PADME HUM
Káprázat, vagy valóság?
Om mani padme hum
Nyílegyenes ösvényen
Om mani padme hum
A fényesség előttem
Ohm mani padme hum
Lélegzetem ritmusa
Om mani padme hum
Ringó testem elhagyja
Om mani padme hum
Szabadulok, keringek
Om mani padme hum
Odaadás, Igazság
Om mani padme hum
Istennőmmel egyesülök
Om mani padme hum
Tudatomat fegyelmezem
Om mani padme hum
Lelkem tüzét felélesztem
e humOm mani padm
Lélegzetem nyílként süvít
Om mani padme hum
Megbékélés, nyugalom
Om mani padme hum
Egyensúlyom megtartom
Om mani padme hum
Boldogsággal dúdolom
Om mani padme hum
SZALAD VELÜNK AZ ÉLET
Ülj ide mellém, ne beszélj
beszél majd a hallgatás.
Együtt rezdül a lelkünk,
majd az élet szalad velünk tovább tovább.
Ülj ide mellém, ne beszélj
hallgassuk a csendet.
Megérint a némaság,
majd az élet szalad velünk tovább tovább.
Ülj ide mellém, ne beszélj
ne keress szavakat.
Nesztelen a sóhajtás,
majd az élet szalad velünk tovább tovább.
Ülj ide mellém, ne beszélj
lábujjhegyen a gondolat.
Egyre ritkább ez a pillanat,
majd az élet szalad velünk tovább tovább.
ÖREGSZEM
Testem fiatal fogja vagyok.
Lendülne lábam magasra,
de fáradó inak engedelmességet tagadva szorítják akaratom.
Mit tehet egy rab, ki életfogytig tartó börtönéből szabadulna?
AZ IDŐ AD VÁLASZT
Forrongó szívem sajog,
elmém diktálta lépteim fájnak.
Gyógyír vagyok, netán méreg?
Az idő ad majd választ nekem
Naponta újra építem mosolyom,
régvolt ölelések tartják ingó hitem.
Nevetésem, érintésem nyugtat, netán bántó?
Az idő ad majd választ nekem.
Ígértem Neked szépet, az örökkévalót,
Szavaim bennem zengenek.
Hazug volnék, netán csaló?
Az idő ad majd választ nekem.
NEM LÁZADSZ
Rabságodért már nem lázadsz, önként vállaltad azt.
Kérdéseket nem teszel fel többé, tudod a választ.
A szabad napokra emlékszel még?
Nem hiszem, hogy nem vágysz vissza néha.
Féltetted tőlem a szabadságod,
nem kellett volna...van nekem sajátom.
Boldogan tekintek vissza a szép napokra.
NÉLKÜLED
Öleléseidből emeltem váramat
Erős karod nélkül hogyan építem újjá a düledező romokat?
A falak lassan mind leomlanak
Öleléseidből emeltem váramat
MÁRCIUS
Madarak köszöntését fogadom,
szemem a kék égbolt, hajam fújja a játékos szél.
Lépteim ereje hagy nyomot a zöldellő fűben,
virágillatból sodrok magamnak bódulatot.
OM NAMAH SHIVAYA
Érintésem siklik érdes lelkeden,
bergamott illata lengi át a kis szobát.
Felajzott izmok adják meg magukat,
mécses láng veti árnyékát.
Érintésem siklik lelkeden,
tested, a nyugalom járja át.
Mágikus dallam csendül,
kívül már a valóság.
Érintésem siklik,
lélegzeted alig hallom.
Álmodban csend honol,
átitat a biztonság.
Érintésem,
távolban valahol.
Test, lélek, szellem
nem hadakoznak már.
VAGY
Néztél, de nem láttál,
hallgattál, de nem értettél,
hívtál, de csak magadért,
szóltál, de csak magadról,
vagy, de csak magadnak.
CSAK ÉN KIÁLTOK?
Imáimból könnyeket morzsolok,
súlyos szavakat mondok,
az igazság ami fáj.
Tekinteted keresem,
lelkedet nem érinthetem,
olvasóm a magány.
Nincs kinek meggyónnom bűnömet,
vágyom a feloldozást.
Fájdalmadban osztozom,
együtt keressünk megváltást!
Csak én kiáltok.
Csak én kiáltok?
HÉTKÖZNAP
Teszem veszem a dolgom
megszokott módon
teendőmbe temetkezem.
Nyújtom a napot az órát
tartson az érzés,
belefelejtkezem a mába.
Az este finoman érint,
gyengéden betakar,
nehogy megijesszen.
Ágyamra telepszik a sötétség,
szememre jó éjt csókot lehel az éjszaka,
angyalokkal álmodom.
JÁTSSZUNK...
Játsszuk el, hogy van értelme.
Játsszuk el, hogy nem ijedsz meg.
Játsszuk el, hogy hiszel bennem.
Játsszuk el, hogy nem kérdezel.
Játsszuk el, hogy megértesz.
Játsszuk el, hogy elfogadsz.
Játsszuk el, hogy megengeded.
Játsszuk el, hogy elengeded.
Játsszuk el...
....
Szemérmetlenül akartál,
s erőm úgy omlik karodba, mint
a kártyavár.
Egybeolvad testünk, lelkünk,
megfordul velem a világ.
Reszketésed forrón ölelem,
törékeny lelked, -mint kismadár-
egy velem.
Gyomrom hullámai sodornak
a viharos tengeren.
Fülemben zúgó szélvihar,
lüktető dobszót hallok
messziről.
Könnycsepp gördül arcomon,
magam végleg megadom.
MANTRA
Érzetek cikáznak bennem, figyelem
a hullámzó reszketést.
Gyakorlom uralni testem rezdüléseit,
enyém minden perc.
Fegyelmezem magam, lágy szellőt képzelek
a forróság elül.
Nyugalmam szétterül, hallom ereim lüktetéseit,
illatod feledem.
Eggyé válok veled, érteni akarlak.
Mosolyog a hajnal,
boldogan ülök, ölem sóhajtását sem hallom már.
Enyém vagy
ENGEDD...
Engedd, hogy adjak csordult boldogságomból,
ne vesszen kárba egy cseppje sem.
Engedd, hogy gyógyítsalak egészségemből,
ki tudja meddig tehetem.
Engedd, hogy megmutassam mi az élvezet,
hisz úgy szeretem az életet.
Engedd magad, hagy vezesselek.
NEVESS CSAK!
Szerződést kötöttem az univerzummal,
nem látta más csak a telihold.
Nevess csak!
Igaz hitem vezérelt, nem bánom hibáimat,
vesztettem néha, de a leckét megnyertem.
Nevess csak!
Nem tettem mást...szerettem,
mindig ez a vesztem.
Nevess csak!
Jobban kell tudnom a szabályt,
ismernem a törvényt, talán elkerülöm az örvényt.
Nevess csak!
NE SIESS...
Kérlek ne siess, ne lépd át a percet
állj meg örülni.
Kérlek ne siess, ki tudja meddig tart
tetten kell érni.
Kérlek ne siess, tiszteld ezt az érzést
el ne engedd még.
Kérlek ne siess, tárd ki két karod
milyen jó ez így.
SZAVAK NÉLKÜL
A szépség nem érdem...
a gondolat fontos
mi neked szól,
ha megérted örülök,
más nem számít nekem.
NÉZZ RÁM...
Nézz rám légy őszinte, mint a gyermek.
Nézz és láss, úgy ahogy vagyok.
Tiszta kék tekintetem nem hazudik,
meglátnád a fondorlatot.
Karomba veszem szíved,
ha adod...
cserébe nem kérek mást érte.
NEM VAGY VALÓDI...SUTTOGOM A SZERETETNEK
Lázálmok szültek Téged,
nem vagy valódi
Délibáb csak a szomjas forróságban.
Nyúlok feléd, de el nem érlek,
képzelet szülte csalfa kép.
Áttetsző, súlytalan árny csupán,
játékos fantázia.
Már ébredek, látom a valóságot.
Mosolyom rejti álmomat.
nem sejti senki titkomat.
A VILÁG TETEJÉN
Álmomban magas hegycsúcsok,
kelet varázsa.
Szél metszi arcomat,
hangomat messzire viszi.
Valahol kimpala hangja csendül,
boldog vagyok a ...világ tetején.
HIDD EL...
Hidd el, nem kell sok a boldogsághoz,
egy szó is elég,
vagy egy forró ölelés.
A mosoly, amely nekem szól,
az érintés...ha megérint a gondolatom.
A múló pillanat, ami olyan szép,
emlékeim gyöngysora.
Nevetésed, örömöd,
amikor veled örülök.
A biztatás, ami nyomot hagy benned,
egy szép nap, amit veled tölthetek.
A csend, ami beszédes,
a hallgatás.
A muzsika, mely felrepít az égbe,
és minden, minden ami szép.
Hidd el a boldogsághoz ennyi is elég.
ÖRÖMÖMBEN
Ne sírj Kedves, nincs miért.
Épp az örömnek jött el az ideje,
csak boldogságkönnyeket ejthetsz.
Sokat szomorkodtál már,
most élvezd a lebegést kicsit,
kiérdemelted ezt a percet.
Ne félj, ez már a tiéd
senki nem kéri tőled el,
ha mégis...tán gyermekednek,
-csak neki-.
Tudod,
szívesen odaadod.
AKKOR
Akkor fog szeretni,
ha nem magát látja tekintetedben,
ha nem kell kérned ad anélkül is,
ha este ő takar be, nem a magány,
ha lázad ő csillapítja,
ő nyújt segítő kezet feléd,
ha félsz ő oltalmaz,
örömödet, bánatodat vele oszthatod meg.
Akkor fog szeretni.
GYERE VELEM
A rejtély ami vonz,
felfedezni magam újra és újra.
Gyere hát velem meglátni milyen a világ,
mi én vagyok.
Nem kell hosszú útra mennünk
itt van legbelül.
Mit látsz, és hogyan...az nem mindegy,
s milyen vagy Te kedvesem
ZEN TAROT - झान
Lépésről lépésre hagyom magam mögött a múltat
Társam az úton a tisztaság, hagyom hogy megtörténjen.
Azt hiszed bolond vagyok, bizalmam meg nem ronthatod,
ami az enyém, nem lehet a másé,
tőlem senki sem rabolhatja el.
Összhangban magammal a szépet nézem,
Megszokott dolgaimat figyelem.
Lenyűgöz az élet öröme
Lépésről lépésre haladok az úton.
Különleges ajándék minden perc,
Mit élvezettel töltök el.
Nem adhatok mást, csak megértést
Könnyed egyszerűséget…magamat.
MÁRAI UTÁN, SZABADON
Lassan cammog felém
talán találkozunk egy nap,
mindig úton van a Megismerés.
Mi hozzám tartozik, úgyis utolér.
Nem siettethetem, pedig úgy szeretném.
Türelem! Int rendre a bölcs Belátás,
s én engedelmeskedem.
ÉJJEL ÍRTAM
Álmatlan éjjelen halk zene kúszik fülembe,
reszkető mécsesláng öleli szobám falát.
Rád gondolok.
Ablakomat hold leheli, a bólogató lombok
fejüket ingatva, hangtalanul várják a hajnalt.
MÉG TUDNOM KÉNE...
Még tudnom kell
hosszú távollét után ölelésedbe szaladva csókjaid özönét.
Még tudnom kell
éltető nevetésed hogy sétál szét bennem.
Még tudnom kell
a hajnalt karodban pihegve, mi nem várt gyorsan tör ránk.
Még tudnom kell
szerelmedben nyugodva felidézni a boldog tegnapot.
SZONO MAMA-éppen ilyen
Szürke lett az ég
eső cseppen a porban
sietve lépek
A belső hang, mely
a szívünk hangtalan, bölcs
nyelvén szól hozzánk.
Ott a káprázat,
az élet iskolája
ahol tanulunk.
Kavicsok pengnek
bokám mossa a hűs víz
a folyót nézem.
PILLANAT
Hová tűnt szemed villanása, pillantásod varázsa?
Elnézel mellettem már nem lesed titkon minden léptemet,
régvolt összekacsintások emléke is
már halványulni kezd.
Megállok és veled tartok kicsit, ha engeded.
Merre jársz, hol vagy Kedvesem?
Réveteg tekinteted hiába keresem.
Küzdesz csendben, vagy harcolsz hősként valahol,
vagy bejárod a rétet, hegyet, a nagy világot?
Képzeld csak hogy így van, álmod én valóra váltanám…bizony.
CÍM NÉLKÜL
Átadtam magam érzéseim dimenziójának.
A szellem törvénye, a magasabb rend mi érdekel.
Újraépítem magam nap, mint nap.
Jámbor fanatikus volnék?
Hűsítő szél lengedez,
úgy öleltél
Hiába okos szó
helyette beszélt a csók
Luktető dallamot hallok
Gyóntatsz és én vallok.
Szenvedély vezet,
követem Veled.
ZEN - झान
Mi a lét értelme?
Élj!
CRESCENDO
Nincs miért sziklaként keménykednem,
nem szégyen a gyengeség.
A kegyelem szépsége, a nemártás elve erősebb törvény,
mint az őszinteség.
Nem harcolok sebezhetőségem ellen
nincs miért.
Mint kisvirág a réten, ki erős viharban hajlani kényszerül...
illatozott kicsit, majd elszórta szirmait.
HAJNALBAN ÜLTEM
Hajnali csendben vártam én,
lassan kúsztak ki belőlem a gondolatok.
A felkelő nap leste csak halvány mosolyomat,
és Te... aki most is mellettem ültél.
Szívünket imára kulcsoltuk,
és együtt vártuk a madarak első énekét.
HAJNALI HANGULAT
Jöjj hát velem bátran, hajnali lépteink ütemét
nem baj ha mások is hallják, és elirígyellnék.
Már süt a nap, de lábunk alatt még a fű nedve hideglik.
Ébred a réten a bogarak zizegése, füvekről lassan a csepp feloszlik.
Hallod amott? A kutyaugatásban messziről jött harang kondul,
ütemek bódító ritmusára fülelve olvadunk a remegő tájba.
Ülj ide mellém Kedves, átvesszük a völgy ütemes halk moraját,
karod, s a táj ölel át lassan; ringatva elaltat, veled álmodok én
<span style
Utolsó kommentek