Csak én kiáltottam...

Egy szép napon arra ébredtem, hogy ki kell írnom magamból az érzéseimet...nos, nem vagyok író és nem tudok verset sem írni, így teljesen ösztönösek az írásaim, értékük csupán csak annyi, hogy egy ember érzéseit tükrözik. Lent és fent...ez az ami inspirál. A nagy magaslatok és az óriási mélységek, amiket az utóbbi időben megélek. Segít, ha leírhatom és nem magamban hordozom...segít...néha a fantáziámat is segítségül hívom, hogy szemléltessem a bennem kavargó hangulataimat...

Zsé

szende.jpg

Utolsó kommentek

Bejegyzések

Jujj...


 

Hazám, hazám...és az én Budapestem



MuZsika... ♫






Gyermekeimtől tanultam...

VéZsé 2014.02.01. 18:22

gyer.jpg
Szeretetedből fogant, és ezt soha ne felejtsd el.
Mindig példa legyen számodra az az önzetlenség, amit iránta érzel.
Türelmes légy vele, még akkor is ha ő -ifjúsága okán- még nem az.
Ne várj el tőle többet mint magadtól, ha többre képes úgyis eléri.
Bocsáss meg neki ha megbántana, nem akarattal teszi.
Ne sajnáld az idődet, ismerd őt legjobban a világon.
Az ő hibájának okát előbb magadban keresd.
Ne nevelj, hanem élj együtt vele és tanulj te is tőle.
Légy büszke rá, ha megosztja veled titkait.
Segítsd minden törekvésében, de néha tudj nemet mondani neki.
Nem vagy nála több, azért mert a gondját viselted.
Törekedj arra, hogy büszke lehessen rád.
Öleld ha hazajön, és engedd el ha mennie kell.

Szólj hozzá!

Lelkesíts, kérlek!

VéZsé 2014.02.01. 18:12

Néha rám fér egy kis lelkesítés...például ma:(
Elfogadás, amikor egy helyzetről tudom, hogy nem tudom jelenleg megváltoztatni, az adott pillanatban nincs más lehetőségem, ezért el kell fogadnom. "Ha tevékenységedet képtelen vagy élvezni, s elfogadást sem tudsz belevinni, akkor állj le! Különben nem vállalsz felelősséget ...tudati állapotodért, ...s nem vállalsz felelősséget az életért.„
Élvezet az, amikor "a megadással együtt járó békesség az életteliség érzésévé válik, amikor ténylegesen élvezed is azt, amit teszel." Ez lép a puszta akarás helyébe. Ha aszerint teszem a dolgom, hogy csak a jelen pillanat számít, akkor drámaian megnő az a képességem, hogy mindig élvezzem azt, amit épp teszek, vagy amilyen helyzetben vagyok.
Lelkesedés pedig az, amikor felismerem a végső célt, támad egy vízió, egy olyan tevékenységgel kapcsolatban, amelyet el kell végeznem, és innentől lép életbe az intenzív élvezet. "Nyílnak érzed magad, amelyik a cél felé száguld, és közben élvezi a repülést."
Persze receptek sokasága áll rendelkezésemre, mégsem könnyű az elfogadás...nem könnyű. Melyik a valódi? A magamra vett lelkesedés, vagy a teher ami néha kibillent? Melyik a valódi recept és nem szemfényvesztés, ami eltereli a figyelmet a megoldhatatlanság bizonytalanságának érzéséről...mert megoldás nélkül az a "nyíl" hogyan száguld?
Bennem van a hiba, nem a Te képernyődben

(Idézetek az Új Föld című E.Tolle írásából valók)
 



Szólj hozzá!

Csak úgy...

VéZsé 2014.02.01. 18:03

Utolsó sóhaj,
elszakad a kötelék
a megváltás jő...

...
Értelem...mi vonz
ellenállhatatlanul.
Te gaz csábító!

...
A nappal meghal,
ködbe vész. Csókolja a
holnapot az éj.

...
Hajnali égen
képzeletem, nélküled
az idő megállt.

...
Belekóstoltam
veled a szerelembe.
Mikor gyógyulok?

...
Hajnali szélben
a hold siet az égen,
hogy Őt meglesse.

...
Viaskodik még
lelkedben a kettősség,
öleld át Őket.

...
Téged néztelek,
és magamba szerettem.
Te is nézz engem!

haiku.jpg

Szólj hozzá!

Szentiment

VéZsé 2014.02.01. 12:24

búc.jpg

...Egészen halkan szólt valahonnan a közelből egy harmonika szomorú nyekergése. Az aluljáróban az emberek sietve mentek dolgukra, ők ott álltak ketten, ügyetlenül, zavartan. Párás tekintetén át látta ahogy a fiú közel lép hozzá, és már érezte is felejthetetlen, férfias tisztaságillatát.

-Annyira hiányoztál- súgta a fülébe és szorosan átölelte.
Körbefordult velük a világ, eltűnt minden, csak ketten léteztek, egymást ölelve, belefelejtkezve a rohanó időbe, egymásba. Nem hiányzott semmi, annyira tökéletes volt ez a pillanat...
-Én erre megyek- mondta a fiú kijózanítón, lelkesen.
-Én még járok egyet- ocsúdott fel és párás tekintettel mosolyogni próbált, az elképzelt ölelés hatásától remegve. Igyekezett határozott és természetes lenni, de belül zokogott és tudta, hogy ez volt a végső búcsú, többet nem látja már őt.
Aztán jólnevelten elköszöntek egymástól, majd megfordult és határozott léptekkel elindult. Azt sem tudta merre megy, csak el onnan, minél messzebb, mert megszakad a szíve...

Szólj hozzá!

Vasárnapi gondolat

VéZsé 2014.02.01. 12:15

A zsidó hagyományt átmentette a kereszténység a szent könyvekben így a Bibliában is… melyből kiderül egy lételméleti Isten-definíció. Mózes éppen legelteti a nyájat és kigyullad a bokor ami sokáig ég… rájön hogy ennek üzenet értéke van…ki akar nekem üzenni gondolja?…erre válaszolt így Isten: „vagyok aki vagyok”
-Arisztotelész később azt vallja – minden létező mástól kapta a létét … de kell hogy legyen olyan létező valami amely nem mástól kapta a létét, hanem önmagában létezik…ő még nem nevezte ezt Istennek
-Aquinói Szent Tamás a fenti Arisztotelészi gondolatot már Isten-bizonyítéknak nevezte
-Pedig János már az evangéliumában fellebbenti Isten létéről a fátylat: Szeretet az Isten, aki szeretetben él Istenben él és Isten őbenne nem egy nagy úr hanem maga a SZERETET, EZ A MINDEN, A TOTÁLIS FOLYAMATOS ODAADÁS
Tehát Isten nem egy kívülálló hatalom, hanem az énem legmélyebbje, amit mindenki magában hordoz...hordozza a lehetőséget istenségére vallási nézetektől függetlenül.

kéz_1.jpg

Szólj hozzá!

Újra itt...

VéZsé 2013.08.18. 10:03

nő98.jpg

Igen, régen éreztem késztetést az írásra. Jó ideje már, volt kivel megbeszélnem, a bennem zajló érzéseimet. Hálás vagyok, hogy megoszthattam valakivel a legféltettebb titkaimat, nagyon jó érzés volt megtapasztalni az őszinteség és kitárulkozás felszabadító érzését. Találkozni valakivel, akinek mindent elmondhatok, kendőzetlenül, mert tudom, hogy megért. Óriási érzés. Sajnos azonban, határtalan örömömben nem figyeltem eléggé. Őszintén azt hittem, neki is szüksége van rám, legalább annyira, mint nekem Őrá. Önző módon, figyelmetlenségből, nem vettem észre, hogy rátelepszem a másikra. Elijesztettem. Nem figyeltem oda, csak az volt a fontos, hogy végre valakivel mindent megoszthatok, a legapróbb részletekig...nem akarom barátságnak nevezni, ezt a kötődést, mert részemről sokkal több volt annál, részéről viszont sokkal kevesebb. Nem tudom mi volt, nem is akarom definiálni, mert nem is fontos. Ami fontos, az a megélt pillanatok varázsa. Örökké hiányérzetem marad, ezek után a beszélgetések után.

Elengedtem Őt, mert ráeszméltem, hogy kedves udvariasság részéről a figyelem és nem szívből jövő. Nem hibáztatom érte, mert ez vagy létezik, vagy nem, ezt nem lehet sem kérni, sem tanítani. Ezt ki kell érdemelni. Nem tudtam kiérdemelni sajnos, a valódi együttérzését. Lemondott rólam.

Ebből is tanultam, ez az eset is rámutat olyan tulajdonságaimra, amin nem ártana változtatnom...igyekszem.


 

Köszönöm Neked az érdeklődést...Neked, aki mindig vissza-visszanéztél ide...mert tudok rólad :)

 

Szólj hozzá!

Volt, nincs...

VéZsé 2013.07.05. 22:21

www.tvn.hu_e4610b59084585cbeb62daeefdc5093b.jpg

A szenvedélyt szerette benne annyira...ami valamiért kihunyt belőle. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon, átváltozott. A perzselő türelmetlenség, a kézzelfogható rezonancia, ami körülölelte a lényét, eltűnt. Volt, nincs. Amikor rágondolt, mindig ennek a különös erőtérnek az érzete tört fel benne. Pontosan emlékezett még azokra az energiákra, amiket a jelenlétében -mint egy radar- venni tudott. Szavak nélkül, érintés nélkül. Ez a meghökkentő erő, ez a zabolátlan érzelemkavalkád tette őt igazán különlegessé, ellenállhatatlanul szerethetővé, és ez volt az, amiben hasonlítottak egymásra...

Szólj hozzá!

Adrenalin

VéZsé 2013.06.28. 20:28

Szenzációs, libabőrözős videó az emberi teljesítőképességről. Vajon a határok meddig feszegethetők?

Szólj hozzá!

Szono mama - éppen ilyen

VéZsé 2013.06.23. 14:34

kép.jpg
A természet int:
Maradni a háttérben,
a mesteri szint!

Szólj hozzá!

Ha lehetne három kívánságom...

VéZsé 2013.06.23. 14:29

ele.jpg

Ha lehetne három kívánságom, az egyik biztosan Te lennél.
Te, akinek mindent elmondhatnék, kendőzetlenül. Olyasmiket, amiket nem mertem elmondani másoknak, mert féltem, hogy úgy sem tudnák miről is beszélek. Nyugodt szívvel bármit, mert tudnám, hogy nem nevetnél ki, nem ítélnél el, nem szidnál le, hanem értenéd minden egyes szavam. Az egyik kívánságom Te lennél, mert mindenkinek szüksége van valakire, aki tényleg megérti. Olyan valakire, akit megismerünk és azt érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, más is érzett így, más is átélt nehéz időszakokat, és sikerült továbblépnie. Hatalmas erőt ad, ha tudjuk van valaki -mondjunk, vagy tegyünk akármit- aki nem fogja a miérteket kérdezni.
Az egyik kívánságom biztosan Te lennél. Te, aki elfogadsz olyannak, amilyen valójában vagyok, és mindent tudsz rólam, mert volt türelmed megismerni. Te, aki hiszel a csodákban, és képes vagy bízni bennem.
Ha lehetne három kívánságom, az egyik biztosan Te lennél.

Szólj hozzá!

Jóvá kell szeretni!

VéZsé 2013.06.23. 14:26

ör.jpg

Jóvá kell szeretni még az ördögöt is
ennek fele sem tréfa.
Belehajolni a fekete lelkébe,
széppé csókolni, ölelni,
súgni a fülébe szüntelen,
a jót adni a kezébe.
Jó messzire kéne menned,
de nem teszed.
Akarod látni mert szereted,
nem adod lelkedet neki
csak szívedet osztod meg vele boldogan,
hiszed: a jó, jót fogan.
Sötét szemébe mélyen belenézel.
Ki az erősebb?
Túl kell szeretned a sok hangoskodót...
kigyúrt angyalok harsonákkal,
kik könyvekből prédikálnak.
Ennek fele sem tréfa,
jóvá kell szeretned még az ördögöt is néha.

Szólj hozzá!

Vágtat a véred...

VéZsé 2013.06.23. 14:23

ló.jpg

Vágtat a véred
a vad szenvedély
alattad feszül.
A mindenséggel érte
fut veled a végtelen.
Tajtékos teste,
szügye zihál ütemre,
szél tépi szét ingedet.
A két test összeolvad
vér a vérrel iramlik
nincsen már Te meg Én.

Szólj hozzá!

Hitem légy Te!

VéZsé 2013.06.23. 14:19

fű.jpg

Hitem légy Te, mély Rejtély!
Felsóhajt a hajnali táj érte,
a sóhaj eltalál, a szíve közepébe
ki tudja milyen mélyre.
Ő tovább szendereg,
álmát kutatja, célja nemes,
küzdelmes léte, heves jelleme
hajtja tovább.
Az kíséri el csak, ki megérti,
el nem ítéli, s cinkos mosolya
mögött értelem ragyog...
titkukat nem sejti senki, s
csak az kutassa, kinek lelke
elég kérges, s szíve Hozzá elég erős.

Szólj hozzá!

Csak a szobrász!

VéZsé 2013.06.23. 14:14

szob.jpg

A márvány sír, fáj neki a változás
alakul, a véső kíméletlenül formál.
Kezét imára kulcsolva születik meg
könnyezik mindkettő: művész, s a mű.
Száz sebből vérzik a kő, belerokkan
a lélek, jól végzi dolgát lesújt a kalapács
még igazít formál téged.
Jaj-szikra pattan, a szikla néma
csak a szobrász ölheti meg,
s teremthet belőle újat.

foto:Rosalda Gilardi (1932-1999)

Szólj hozzá!

Ba duan jin - Taiji qigong

VéZsé 2013.06.23. 14:09

ba.jpg

Emeld el a Hold tükörképét a tó vizéről,
fürdesd meg benne arcodat,
-ha kell- told arrébb a hegyeket,
a felhőket válaszd szét
az eget markoljad.
Öreg sárkány visszanéz
és sas száll az égen,
kócsag rendezi tollait,
vadlovak sörénye száll
főnix madár tárja ki szárnyait.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása